Egymásra talált a fiú s, a lány,
a fiú szépet ígért s hitte a lány.
Remélte,így marad,és szerette nagyon
s engedett a fiúnak,mindent szabadon.
Így voltak ők így ketten boldogok
de aztán egyszerre minden megváltozott.
A fiú a lányt ritkábban kereste
a lány pedig kedvesét hiába szerette.
Mert a fiú szívében kihunyt a láng
s parlagon hevert a letépett virág.
A lány úgy érezte: nincs miért élnie
a fiú aztán jött rá: mindig is szerette
Ott volt az a láng:nem hunyt ki egészen
ott volt. s ott is marad mindig: a Szívében
A lány szerette, A fiú nem.
A lány felnézett rá, A fiú nem.
A lány szerelmet vallott, A fiú megalázta.
A lány sírt végette, A fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett."
Bün az élet,de meghalni félek,
mert van egy fiu,akiért élek.
Van egy bűnöm,mely fály és éget,
pedig csak k